A dinamikusan változó munkaerőpiacon nincs nagyobb kincs egy vállalat életében, mint a lojális munkatárs.

Büszkék vagyunk arra, hogy Palkó András autóbuszvezetőnk szinte a kezdetek óta, 19 éve erősíti csapatunkat. Mi a lojalitás alapja? Mit jelent számára az autóbuszvezetés és milyen érzés ebben a szakmában dolgozni - többek között erről beszélgettünk egyik legrégebbi munkatársunkkal.

Menjünk vissza a kezdetekhez, hogyan kezdtél itt dolgozni?
Több mint 20 éves ismeretségen alapul a közös munka, ami hivatalosan 2003. júliusában kezdődött el. Először a különjáratban kaptam megbízást majd fokozatosan egyre nagyobb felelősséget, például önálló dolgozói járatokat bíztak rám. Amikor én idekerültem, még csak néhányan voltunk munkatársak, 6 autóbusz volt. 40 autóbuszig mindegyiknek fejből tudtam a rendszámát.

Minél több időt töltünk egy munkahelyen, annál több láthatatlan szál köt oda minket. Minél több év telik el, ez a láthatatlan kapocs annál erősebb. Szerinted mi tart valakit egy munkahelyen ennyi évig? Mi a lojalitás alapja?
31 éves voltam amikor elkezdtem dolgozni a BuszRentnél. Ennyi idő után nekem ez már nem munkahely, hanem életforma… mert ha azt mondod, hogy az ember több mint 20 évig tartozik valahova, arra nem lehet mást mondani, mint hogy ez a hűség. Ez nem csak arról szól, hogy beülök, elfordítom a kulcsot, megállok, elfordítom a kulcsot… hanem sokkal több.

Mi az, amit a legjobban szeretsz az autóbuszvezetésben?
Amikor egy nagy autóbuszba beülsz, akkor annak van egy feelingje.
Amikor elkezdtem járni vizsgázni, volt egy nagyon jólelkű oktatóm, aki mondta, hogy az autóbuszvezetők az országutak királyai.

Van-e kedvenc autóbuszod, autóbusz típusod?
A saját buszom, a MAN Lion's Coach. Az esetek 80 százalékában ezzel járok.

Mi a legkedvesebb élményed az elmúlt 19 évből?
Az nagyon sok van. Egyszer baranyai vadászkürtösöket vittem Tirolba. Megérkeztünk, a kürtösök fújtak egy próbát és elindultunk a szállásra. 1000m magasságban jártunk a hegyoldalban. Nagyon rossz volt az útszakasz, mindkét oldalon szakadék, keskeny út, nehéz volt manőverezni a busszal, de nagy nehezen felértünk… és akkor derült ki, hogy a GPS koordinátaként a találkozóhelyet kaptuk meg, a szállás a másik hegyen volt…

Mit csinálsz akkor, amikor nem dolgozol? Szabadidő?
Segítek másoknak, a kertben dolgozom, horgászok, illetve nagyon szeretünk a családdal, barátokkal autóversenyre járni. Ha van valahol autóverseny, akkor mi megyünk a csapattal, akárhol van.

Köszönjük András a lojalitásodat és a felelősségteljes munkát. Innen is küldünk egy nagy ölelést, büszkék vagyunk Rád! Kívánunk jó egészséget, sok-sok közös évet, örömet és sikereket.