Interjú autóbuszvezető munkatársunkkal, Simon Sándor Lászlóval!

Közel 30 éve járja az utakat Simon Sándor László autóbuszvezető munkatársunk, aki munkaidejében a kormány, szabadidejében pedig legszívesebben a dobok mögött ül. Két nagy hobbija van, az egyik a zenélés, a másik pedig az autóbuszvezetés.

Mióta vagy autóbuszvezető? Hány éve dolgozol a BuszRentnél?
1994-ben szereztem meg a D-s jogsimat, azaz jövőre lesz 30 éve, hogy autóbuszvezető vagyok. A BuszRent csapatához 2015-ben csatlakoztam.

Simon Sándor a ‘90-es években, kezdő autóbuszvezetőként

Hogyan kerültél ide?
Megszűnt az előző munkahelyem, és a helyi újságban volt egy BuszRent álláshirdetés, amelyben kifejezetten dolgozószállítási feladatok ellátására kerestek munkatársat. Tulajdonképpen pont ez a munkakör keltette fel az érdeklődésemet, jelentkeztem, megtetszett a cég és gyorsan fel is vettek. Azóta is ezt csinálom, és nem bántam meg a döntésemet.

Helyileg hol erősíted a csapatunkat?
Ráckevén dolgozom, itt is élek. Hajnalban kelek, 4 óra 40 perckor van az indulásom, és Érdre viszem az embereket műszakkezdésre. Nem sokat vagyok egyedül a buszon, mert a lakóhelyemhez nagyon közel van az első megálló, ahol már fel is szállnak az utasok. Sok-sok éve szállítom a dolgozókat ugyanazon az útvonalon, van, akiket már név szerint ismerek.

Mit szeretsz a dolgozószállításban?
A kiszámíthatóságot és a pontosságot. Olyan munkarendet biztosít, ami az tervezhetővé teszi a mindennapokat.

8 éve a BuszRent csapatának tagja

Miért szeretsz a BuszRentnél dolgozni? Melyek a legfontosabb értékek, amelyeket a cég ad neked?
Nagyon jó a csapat, ez mind a munkatársakról mind a vezetőségről elmondható. Dolgoztam már több helyen, itt nincsenek csúsztatások a fizetéssel, a munkabér mindig stabilan érkezik. A BuszRent korrekt cég, amiben megállapodunk, az úgy van. Írásba se kell fektetni, a kimondott szónak akkor is súlya van.

Miért szereted ezt a szakmát?
Ahogy telnek-múlnak az évek, úgy változik az is, miért szereti az ember a buszvezetést. Amikor elkezdtem, 1994-ben, az vonzott, hogy a különjárattal új helyeket ismerjek meg… Most a nyugalmat és a stabilitást szeretem, hogy csinálok egy járatot, utána hazamegyek a családhoz.
Nem is tudnám már elképzelni, hogy mással foglalkozzak. Ha úgy alakul, hogy kimarad pár nap, máris hiányzik… Ez a hobbim. Ha nem csinálnám, akkor is elmennék és vezetnék egy kicsit.

Van-e kedvenc autóbuszod / típusod?
Igen, persze, a Setra és Volvo nagybuszok a kedvenceim. Van egyfajta varázsuk, és nekem ezek a legkényelmesebbek.

Mit csinálsz akkor, amikor nem dolgozol? Szabadidő?
Zenélek! Volt olyan időszak az életemben, amikor egy öttagú csapat tagjaként rendezvényeken, esküvőkön, bálokon vállaltunk fellépést. Ma már inkább csak hobbi jelleggel járunk össze barátaimmal, és zenélgetünk, beszélgetünk, nosztalgiázunk…
Ez is olyan munka számomra, ami hobbi is. Pont, ahogy az autóbuszvezetés…

Második szenvedélyem a dobolás… persze csak az autóbuszvezetés után

Mit üzennél azoknak, akik most lesznek autóbuszvezetők?
Kitartást! (nevet)
Egyre nehezebb ez a munka, az utakon nő a balesetveszély, csökken a közlekedésbiztonság… Szemléletváltásra lenne szükség, hogy sokkal jobban figyeljünk egymásra, hiszen a biztonság közös érdek.

Kedves Sándor, köszönjük az interjút! További jó egészséget, sok-sok önfeledt dobolást és balesetmentes, felhőtlen buszos utakat kívánunk! :)